Ahogy ablakomon a reggeli napfény,
Úgy szűrődik szívembe az érzés,
Érzés mi egyre jobban betölti egész testemet
A hiány,mert nem érzem lényedet
Ölelnélek éjjel,ölelnélek nappal,ölelnélek
Minden percben,mint holdat a felhők, mint csillagokat az ég.
Tudom ha itt vagy ha látlak,az lelkemnek üdvösség.
Csókolnám ajkaid,szemed, homlokod
Mikor nyakadhoz érek…lassítok
Szívem kalapál,majd kiugrik,
Nem hallom Hangod,igen az enyém is ,elcsuklik
Kezed fogom,el nem eresztlek
Füledbe suttogom,halkan, gyengéden,
Imádlak,Szeretlek!!!!

Idézet küldése

Részletek...

King Alexander

Fejemben kavarognak a gondolatok…..
Elmondom de csak lassan,nem kapkodok……
Mikor távol vagy,emészt a fájdalom nehezen viselem hiányodat…
De mintha itt lennél,mégis..érzem illatodat….
Látom arcod melyből egy van csak e földön…
Mégis itt van előttem,..felettem a kékben,alattam a zöldön…
Igen látlak mindenhol,…mindenben…
Lelkem,szívem olyankor nincs itt felrepült az édenben…
Mikor itt vagy,foglak ölellek,mint anyukáját a kisgyermek…
De tudnod kell hogy többé,én el nem engedlek…
Nem mert lelkünk összeforrt,és nélküled nem élhetek…..
Ezért mondom ki bátran,többé ne menj el…..
SZERETLEK!!!!

Idézet küldése

Részletek...

King Alexander