Fejemben kavarognak a gondolatok…..
Elmondom de csak lassan,nem kapkodok……
Mikor távol vagy,emészt a fájdalom nehezen viselem hiányodat…
De mintha itt lennél,mégis..érzem illatodat….
Látom arcod melyből egy van csak e földön…
Mégis itt van előttem,..felettem a kékben,alattam a zöldön…
Igen látlak mindenhol,…mindenben…
Lelkem,szívem olyankor nincs itt felrepült az édenben…
Mikor itt vagy,foglak ölellek,mint anyukáját a kisgyermek…
De tudnod kell hogy többé,én el nem engedlek…
Nem mert lelkünk összeforrt,és nélküled nem élhetek…..
Ezért mondom ki bátran,többé ne menj el…..
SZERETLEK!!!!

Részletek...          King Alexander