Ismeretlen idézetei
| <<< előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 következő >>> |
 |
Menj tovább
ma egy új nap vár, új nap vár. Bármi volt csak a múltad már, múltad már. Bánni kár amit megtettél, megtettél Hív az út amit megleltél. |
|
|
Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél. Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?... |
|
|
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el, Utolsó emlékként küldöm neked, Papírra égetve mennyire szerettelek. Könnycsepp hull a semmibe, Talán célba ér nem fáj ennyire, Reszketek, mikor rád gondolok, érzem, Te vagy az, te voltál, kiért éltem. |
|
|
...most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem, most már a polcomról levettem minden emléket amit szerettem, most írom amíg bírom a szánalmas utolsó levelem, de őszintén, ez neked csak egy szó csupán, akár csak a szerelem! |
|
|
Nem voltál - ahhoz, hogy légy kicsit őrült - soha ilyen közel. Mégis mindig, távolról, józanul nézted, hogy nem érlek el. Voltam máskor is így... Egy mondat volna a híd. Mégsem jön, vagy útközben átalakul, és sosem segít. Ha lenne holnap jól tudnám, mit mondjak még az ajtódnál, hogy visszatarts, ne engedj el. Ha lenne holnap jól tudnám, de félek úgyis eldőlt már, hogy visszatarts,vagy engedj el. |
|
|
..de egy mosolyba bújva, még most is az arcodra fagynék,
veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren, vagy valaki mással... |
|
|
Tudom azt, hogy nélküled nem tudom élni az életem,
Szavakba önthetetlen az érzés,amit kihozol belőlem. Küzdeni fogok mindenki ellen,aki kettőnk közé mer állni, mert Benned van, ami kell nekem, mert szárnyak nélkül nem tudok szállni, szállni |
|
|
Ha a szerelem az élet, a halál a harc, én leteszem eléd a fegyvert! |
|
|
Tudom-e gyűlölni?
Úúúgyan. Max azt mutatni, hogy bántsam. Bántom azért, mert ő engem bántott? Mert szétzúzta azt a világot: melyben hinni véltem. Olyan elégtétel ez, melyet egy szerető szív jónak sosem érez. S bár a másikat marja, mégis magából érzi hiányát a falatnak. |
|
|
A múlt emlék,
a jövő titok, a jelen ajándék. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés