Ismeretlen idézetei
| <<< előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 következő >>> |
 |
El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd. |
|
|
...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel … ha annyira fontos vagyok neked, tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket |
|
|
Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el töbé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem. |
|
|
Elmentél tőlem, és én hagytam menyj csak el! Hiába lett volna minden, ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha megkérdeznék tőlem, modnjam meg mit jelentessz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentessz nekem? büszkeségből azt felelném SEMMIT.....csak az egész életem! |
|
|
Tudom-e gyűlölni?
Úúúgyan. Max azt mutatni, hogy bántsam. Bántom azért, mert ő engem bántott? Mert szétzúzta azt a világot: melyben hinni véltem. Olyan elégtétel ez, melyet egy szerető szív jónak sosem érez. S bár a másikat marja, mégis magából érzi hiányát a falatnak. |
|
|
Egy angyalt elhagytam, pedig nem akartam,
a szálakat köztünk elvágtam egy karddal. A józanész nyert, a barátság vesztett, mert szívemben a szeretet, szerelmet ébresztett. |
|
|
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan, megszúrja kezem, vérzem... Felsöpröm egy lapátra és beöntöm testem szemetesládájába.... Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet, ezentúl szív nélkül élem az életet.... Nem fog fájni semmi, feledni csupán agyam nem bír el, látom az embereket, mellettem suhannak el... |
|
|
A világ legfájdalmasabb és egyben leghosszabb folyamata, az érzés megváltoztatása a gondolat által. |
|
|
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem. |
|
|
Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam, Keserű szavak csak ennyi, ami maradt, Egy keserű emlék s pár múló pillanat. Szememből elhullik egy apró könnycsepp, Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb, De belül szívemet széttépi a bánat, Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki sem marad, Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. Te nem látod mit is élek át, Lelkem egyetlen segélyszóra vár, Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, Szeretném kezemmel fogni a kezed. Reménykedve nézek szét a szobába, Szemem téged keres az esti homályba, De érzem nincs több remény, Tudom többé már nem vagy az enyém. Hiányod széttörte lelkemet, Most már tudom, ELVESZTETTELEK… |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés