Tagore, Rabiranath idézetei
 |
A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül. |
|
|
Tudom, hogy ez az élet, noha szerelemmé nem érlelődött, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagba tévedve elenyészik, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dalaim lantod valamelyik húrján rezegnek és nem vesztek el teljesen! |
|
|
A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá.
|
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés