József Attila idézetei
| 1 2 következő >>> |
 |
Sok ember él, aki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled. |
|
|
S a víz habzó, kibomlott kontyán
ragyogó holtakat ringat csengve és háborogván emlékezik az elcsöndesült szerelemre. |
|
|
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak. |
|
|
A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. |
|
|
Ha elhagysz, mint az ég alján a nap, mit is tehetnék, hogy ne szánjanak ki fogná föl szivével énekem, ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem |
|
|
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, Mint Nap havat, amit magába olvaszt. |
|
|
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. |
|
|
Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek most még jobban, de nem
lehet már ennél jobban szeretni valakit. |
|
|
A szerelembe - mondják - belehal, aki él, mégis úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. |
|
|
...És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
|
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés