Goethe, Johann Wolfgang von idézetei
 |
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk. De akárhogy kínoz is a sorsunk, már mi nem változhatunk. |
|
|
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Oh, jössz-e már?! (Szabó Lőrinc fordítása) |
|
|
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után. |
|
|
Egy leányka és egy pohár bor meggyógyítanak minden nélkülözést, s ki nem iszik s nem csókol, az annyi mintha halott lenne. |
|
|
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet. |
|
|
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. |
|
|
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek... Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem, az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem. Te azért születtél, hogy szeressenek Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem. Azt adom, mi legnagyobb- a szívemet, mely útra kelt és felkutatta tiedet. Rejts el, őrizz, éltess engem KEDVESEM Én veled leszek Te leszel a mindenem. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés