FeldSidra idézetei
 |
Egyszerre van bennem bánat és csalódás,
Tudod engem nagyon megviselt ez a szakítás. Gyönyörű emlék az utolsó percig az első találkozás, Pedig még mindig idegen nekem ez a sok változás. Te voltál az ember,kiben megbíztam teljesen, De jött egy durva beszólás,s elmúlt a szerelmem. Miket is beszélek? Hogy múlt volna el? Amilyen könnyen jött,olyan nehezen megy. Az életemben már sok csalódás volt,s hogy az élet velem kitolt, De az életemet mindig úgy rendezte a sors, Hogy a gondok helyett maradjon egy picike folt. Lassan ezek a foltok beterítették lelkem, És mikor Ő szakított velem, Úgy éreztem semmi sincsen rendben, Akkor is újra felálltam,s egy nagy levegőt véve továbbléptem. |
|
|
Mondd miért teszed ezt velem?
És mit tettem,hogy szenvednem kell? Könnycsepp gördül le arcomon, És még mindig fáj,úgy gondolom. Milyen jó volt,mikor simogatott kezed, S égett bennem a vágy,ami hozzád vezetett. Már nem simogat kezed,nem éget a vágy, Inkább egy szomorú felhő jön,ami magába zár. Talán kis időre,vagy lehet,hogy hosszabbra, De a sorsát és az életét mindenki maga forgatja. Barátok maradtunk,már nem szerelmesek, Más fele halad rég az idő kereke. Megváltozott minden,más lett az egész a világ, S reménykedjünk,hogy az új világban mindenki magára talál. |
|
|
A játszótér üres,az utcám kihalt,
Felnézek az égre,s látom,hogy jön a nagy vihar. Hideg van,fázom,süvít a szél, Minden csendes,csak az erdő mesél. Más nem érti a szavát,csakis én, Akárhogyan villámlik vagy dörög az ég. Bosszús a fa is, az emberben nem bízik, Megrázta a történetem az utolsó ízig. Meglátogatom minden nap, Ő pedig élvezi,ahogyan énekel a Nap. Beleszeretett tetőtől talpig,teljesen Mint ahogyan én,beléd régebben...már emlékszem. Emlékszem rád,arra az elbűvölő szemedre, S az arcomon egy könnycsepp gördül le. Már nem a bánat és a szenvedés miatt, Hanem a boldogság,és az öröm sirat. Már boldogok vagyunk mind a ketten mással, De soha nem felejtem el,hogy egykor te voltál a társam. Te is meglátod a csodát,ha körülnézel, Néha a természet mutatja meg,hogy a leggyönyörűbb emlékeket. |
|
|
Bárcsak tudnád,hogy még mindig szeretlek,
S te is viszonoznád ezt az érzelmet. Tudom,már elmúlt, az élet megy tovább, De mindig könnycseppet ejtek, ha gondolok reád. Gondolok rád, a szép emlékekre, Melyek szívembe fúródtak örökre. Ezeket onnan kitörölni nem lehet, Hisz ez a fél év volt maga a SZERELEM! |
|
|
Tudom,hogy útjaink már nem keresztezik egymást,
De tavasz van, új nap, jó idő, új áldás. Azt is tudom,hogy a te szíved már nem az enyém, Én sem szeretlek annyira,örömöm mégis kevés. Engem is a szívem már máshoz fűz, De emlékszem még,mikor bennünk égett a tűz. Azt a pillanatot nem felejtem soha, Mikor feküdtünk az ágyban összefonódva. Lelked mélyén még Te sem feledtél el, Hiszen ez volt az első nagy szerelem. |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés