Peti és Niki idézetei
 |
Bárhogyan is szeretnéd
Nem lehet feledni Ahogyan szemeiddel Reám tudtál nézni Nem lehet feledni Ahogy megfogtad kezemet Érintésed olyan volt Mint a szerelmes lehellet Nem lehet feledni Ahogy ketten az ágyban Ábrándoztunk a jövőn És az esküvőt vártam Százszor is elterveztem Elgondoltam, éreztem Hogyan fogom veled Leélni az életem. Most nem vagy nekem, De tudom neked is hiányzok Hajnali kettőkor is Megnézed e fiókot Várod hogy írjak, Várod a verset De nem látod hogy a fiú Minden sornál szenved Nem megy olyan könnyen És nem is azért nehéz Mert nincs már téma, Nem fog az ész Tudd meg drága, Ennyi az akaratom Azért nehéz írni: Mert szeretlek még, nagyon. |
|
|
Nem ír már a lány
Nem ír semmit Nem tehet a fiú Úgy érzi semmit Lassan lassan ugyan, De megérti talán Ebben a mesében Ő volt a szamár Szamaraknak pedig Tudjuk mind Nem bent van helye Inkább kint. Kint is elvan, Tán nem is bánja A lányt már úgyis Hiába várja Nincs többé szükség A tisztelet körökre A lány másé lett - Mégpedig örökre. |
|
|
Ma reggel ismét
Egymagam ébredek Nagyon fáj még Gyönyörű emléked Ma reggel ismét Láttam szép szemedet De csak játszott velem A fránya képzelet Ma reggel ismét Nagyra nőtt hiányod Mégis csak te jelented Az egész világot Ma reggel ismét Megbántam tettemet Fekve az ágyon, Kémlelve helyedet Ma reggel ismét Meg volt a könnycsepp De ezzel tudom: Semmi sem könnyebb A ma reggelt ismét Megírtam egy versben Hogy a te egész napod Legalább szebb legyen Ma reggel ismét Felkelek és indulok Hordozom magammal A bűnt és bánatot De ma reggel ismét Reménykedem kicsit Hogy az én drágám még Talán szeret picit... |
|
|
Jó reggelt, jó reggelt
Gyönyörű virágszál Ma reggel ha nem lennél Nagyon hiányoznál Eszembe jutsz folyton Ahogy fekszel az ágyon S hagyod hogy a napfény Mindent átjárjon Szeretnék most ott lenni Simogatni, megölelni Ezt az egyet helyzetünk Sajnos nem engedi Ha elolvasod majd később Ezen levelemet Ne feledd egy percre sem A Fiú nagyon szeret! |
|
|
110812
Megébred a természet Beindul az élet Szemeimmel kereslek Mindhiába téged Nem láthatlak, elbújtál Eltakar a város Te akartad, hát legyen Hideg így a vánkos Melegít egy gondolat Szeretem de félek: Veled egyszer szép lesz majd Ez a rongyos élet. Kiállok az erkélyre Lélegzem egy mélyet: Kiáltanom nem szabad: Szeretlek én téged! Így halkan súgom bele A párás reggelbe Te voltál és te leszel Életem értelme |
|
|
Álomdal
Álmomban egy helyen jártam Ablakodnál ott tanyáztam Ott ért az este és ott ért a hajnal Mindig-mindig azzal a dallal. Az a dal mely kettőnk szívét Összeköti míg tart a lét Felcsendül és emlékezem Mit jelentesz most nekem. Ugyanazt mint akkoriban Jógázgattál a koliban Bejutottam, meghallgattam Hangerőt jól ráadtam Hogy ott bent a teremben Elmondhassam azt neked: A szomszédban a fiú Nagyon nagyon szeret. Nem változott semmi, bár nehéz hinni A fiú most is tud úgy szeretni. Nem csak tud, de teszi is, Megihleted, hisz látod te is Ennyi verset, ennyi szépet Soha nem írt senki néked. De bárhogy döntesz, bármit teszel Verseivel boldog leszel. Ha nem bízol, csak elolvasod, Szebben indul majd a napod. De ha bízol, adsz egy esélyt Odabújik mindig melléd. És a versét minden napra: Közvetlenül neked mondja. Neked mondja, megsimogat, Megdicséri mosolyodat. És ha morcosan térsz nyugovóra Gondja lesz majd szép álmodra. Ha viszont nem adsz esélyt Szomorúan ír majd esszét. De elküldi, és életedben Vár majd egy vers minden reggel. Egyetlen vers minden reggel, A nap hogyha forrón felkel Benézve az erkélyeden Azt lássa hogy emlékezel. Emlékezel a fiúra, Ki életedet szétdúlta. De emlékezel arra is: Hogy jó is volt - ha néha is. Én így őrzöm a történteket: Rád gondolok és emlékezek. És ahogyan az idő telik Egy kis kötet majd megjelenik És ha testem hagy majd cserben Koporsómban benne legyen E kis kötet, és fényképed Hisz érted éltem - ha nem is érzed. |
|
|
Szerelemeső
Eláll az eső, bezárul az ég, Nem marad semmi, csak egy lék. A léken át még ragyog a fény: A szemed a lék, és arcod az Ég. Nem ázom már, megszáradok, De a víz az égből: a legjobb dolog Ha nincs több eső: nincs több élet Míg élek, őrzöm majd emléked. Nem hat meg a vers, elszállt a hit Kettőnk között rozoga a híd. Rozoga, de le nem esik: Tarja még a remény s hit. De ha kell átúszom hozzád: Újra és újra, Hogy virágot ragasszak Vastag ajtódra. Minden virág mit ajtód hordoz, Árulkodik, szívet foltoz. Elárulja hogy szeretlek, Arra kéri mindenedet: Lágyítsd meg most a szívedet. Eső után nagy a csend, A suhogás mind veled ment Halkan súgom gyönyörű neved: És azt a szót hogy "szeretlek". |
|
|
Találd meg azt
Ki megbecsül, Nagy bajban is Melléd ül. Találd meg azt, Ki egy kicsit Megcirógat ha Gond feszít. Találd meg azt, Ki éjeken Simogat majd Vad tűzben Találd meg azt, Ki tégedet Át nem enged Senkinek Megtaláltam - elvesztettem Megkaptam, és - nem becsültem Legyen a büntetés Ezerszer halál Mint csak egyszer Magamra hagyjál Mert lehet már késő És lehet nagyon fáj De te valóban ennyire Nem szeretsz már? Nincs több esély, nincs bocsánat? Te a boldogságot Megtaláltad? Gondolj arra Mit együtt tettünk Vagy csak arra Miken át nem mentünk Vagy csak gondolj Terveinkre, jövőnkre Még egy próbát Megérne-e? Még egy próbát Olyan módon Hogy mi elmúlt Vissza hozom Képes vagyok Tudom bizton Hisz te vagy Az én Őrangyalom Szeretnélek visszakapni Kicsit sem titkolom Te vagy a mindenem Éjjelem-nappalom Nélküled már érzem Nem vár rám semmi Nem tudok egyedül Tovább menni Bocsánatod kérem Még egyszer utoljára, Megbántam tetteim Talán sokadjára Te is tudod, érzed Valahol mélyen Tudnál szeretni, De sok a kétely Kételyeid eloszlatnám Neked csak magamat adnám Azt a magam, azt az érzést Mi nem hagyna kétes kérdést Tudom te boldog bárkivel lehetsz De én már csak veled leszek. Ha nem leszel én nem is tudom Mi lesz az én feladatom Tanácstalan, tétova lét Ezer és ezer álmatlan éj De nekem ez nem elég, Szeretnélek érezni még Szeretnélek szeretni, Szeretettel ölelni Öleléssel megbiztatni Biztatással melléd állni Melléd állva büszke lenni Büszkeséggel reád nézni Reád nézve azt tudatni Így is tudlak én szeretni Szeretnélek megcsókolni Ezekhez kérnék esélyt adni. Esélyt kérek álmainknak Mik éjjelente felragyognak Ott állunk és sok baj után Megcsókollak, úgy délután Annyit mondok: megérte Verset írni Teérted. |
|
|
Az a nap, amikor megismertelek maga volt a megtetstesült álom.
Az, amikor először megcsókoltál, az ébredés. Azóta ébren álmodom, ezt a mesét, mely szebb lett, Mint az ezeregy éjszaka meséi, mert szebbé tetted azzal, Hogy létezel és azzal, hogy viszont szeretsz. Azóta szeretlek, mióta e Földön élek, csak nem tudtam róla. Most már tudom, hogy minden szeretet, amit másnak adtam eddig, Az a Tiéd lett volna! |
|
|
A perceket mik veled teltek
Nem veheti el senki Az éveket mikor nélkülözlek Nem pótolja senki A nap, mi nélküled ébred Nem ragyog be senkit Az éjjelen, mi nélküled jön Nem melegít senki A virág mi nélküled virít Nem üde mint régen: De az illat mindig megmarad A rózsát adó kézen... |
|
<<< vissza az oldal tetejére
[ Impresszum ] [ Jogi nyilatkozat ] [ Kapcsolat ]
Bejelentkezés
|
Keresés