Erdô mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, mirôl mit beszél.
Bánatomban forgolódok, görnyedek a földre, Egyszer megígértem szeretni foglak mindörökre. De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek, Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek. Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád, Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tôlem, Dallamok mögé rejtôzök mert mind idáig féltem. Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad, A hôs szerelmes távozik, most véget ér e színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántot

Idézet küldése

Részletek...

Children of distance