Feltöltő: Kovács Nikoletta Értékelés: 1.85 Szavazatok száma: 65
A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb… Nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen esélyem.
Hozzászólások az idézethez
Feladó: Godó Monika (2011-01-10 22:17:31)
Ne mondj le soha :) Én most kaptam vissza azt, aki egyszer elment, mert mennie kellett. És most újra ölelhetem, csak az enyém. Pedig már majdnem feladtam. De nem kell :)
info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát.Elfogadom