Elhagyott, elhagyott mert jobbnak látja a világot nélkülem,
elhagyott mert már nem szeret, de az én szívem utána repdes.
Szeretem, szeretem azt mikor a szél hajába kap, s szeretem azt
mikor mosolyával szívembe tüzet lobbant, s szeretem azt mikor
két szép kék szeme megfagyaszt, s elment már távol jár az ő szíve
már más után repdes,s már nincs kiért felkelni tükörbe nézni nincs kiért
oly messze utaz kit megölelni hosszú perceken át és karjaidba zárni egy életen át.
Nincs már heves készülődés a holnapra , s álmatlan éjjelek az izgalomtól forrva
Nincs már az se hogy gyere szívem bújjunk össze mint ahogy az se gyere velem
és legyünk egymásé örökre.Hideg van fázom, nincs ki betakarjon és testével hozzám bújjon.
Nincs már kinek fontos legyek kinek szíve minden pillanatban értem rebeg,
nincs aki féltsen a bajtól mert nincs már az semmi aki fél h elhagyom,
s nincs kinek már mondani hogy szeretlek és nagyon hiányzol.
Nincs már kire rászólni h borotválkozzon meg vagy egyen és nincs már
az se aki téged oly hűen szeret.De olyan még van hogy szíve megremeg ha meglát de az én
szívem a felhők fölött 3 méterrel jár.A szívemet egyvalaki hozhatja le mert a szív neki igérkezett
és másnak nem adatik meg.De a szív mi érted dobog arcod szépségét. érintésed selymességét
hangod lágyságát tüzes érintésed örökre szívem börtönébe zárták.De nincs már-e földön igazság
és boldogság csak keserű nyomor vár.

Részletek...          Kiss János