Egyedül vagyok és csak terád gondolok,
nehezen telnek az egyedüli napok.
Nem jön az álom esténként szememre,
mert súj nehezedett, gyege szívemre.
Egyedül vagyok csak terád gondolok,
szerelmünk lángja hanvasan lobog.
Nem érzem a csókod s nem hallom hangod,
elmentem otthonról oly távol vagyok.
Egyedül vagyok égetnek a vágyak,
szeretnék már ottlenni, végre nállad.
Érezni a csókod s hallani hangod,
elmondani néked, hogy boldog vagyok.
Kétkarodba bújni és lágyan csókolni,
csak, hogy szeretlek, mást nekeljen mondani.
És égessen minket a szerelmünknek lángja,
életünket semmi más, csak boldogság várja.

Részletek...          Fehér Sándor