Feltöltő: szerelmesidezetek.hu Értékelés: 0.05 Szavazatok száma: 146
A mű címe, melyben szerepel: Könnycsepp
Szívem bányájában jártam, oly sötét volt és hideg,
de megismertem Neved, s szívem többé nem volt rideg.
A tavasz beköszöntött, velem szálltak a madarak,
Veled eljöttek a nappalok, s engem elhagytak az éjszakák.
Álmaimmal éltem és Te akár egy angyal,
végig kísértél ebben az édes zűrzavarban.
Egy eltévedt könnycsepp csobog az arcodon,
s most miattam sajog a szíved, tudom.
Kísérted az eddig céltalannak hitt életem,
mert jött az idő, s tudtam miattad létezem.
Eltévedt könnycsepp arcodon, eltéved nappalok,
eltévedtem az úton, most már nem tudom, hol vagyok.
Hogy merre menjek, ki segít majd átlépnem a gáton,
melyet szíved emelt elém, érzem, a jövőmet sem látom.
Mit jövőnek gondoltam, merésznek tűnt, ám de igaz,
s most nem maradt más, csak lelkemnek a vigasz.
Egyszer majd, lehet lesz valahogy talán…
de ily őszinte meglehet, hogy semmikor már.
Felejtenélek, de nem tudlak, meg nem is akarlak,
hisz Neved szívembe örökre bevésted, pedig nem akartad.
A múltam rabja vagyok, erős láncok fognak vissza,
könnyek mossák arcom, mert emléked oly tiszta.
Minden este, mikor a hold ragyog fent fényesen az égen,
a csillagokat nézem, mert bennük látlak Téged.
Mint derült égből a villámcsapás toppantál be kusza életembe,
először hihetetlenek éreztem, mi történt akkor velem.
Nem is foglalkoztam akkor még elmélyülten Véled,
de hamar rá jöttem, hogy ezen változtatnom kell Érted.
A vad világgal szemben, egyedül, törött szívemmel a kezemben,
de tudd meg ettől, nem gyengült meg irántad tiszta, erős lelkem.
Emléked lelkem mélyén megtartom örökre, sosem feledlek,
még ha szilánkos szívemmel kezemben örökre kővé is kellett, hogy dermedjek.
Szíved kerestem, de csak nem tudtam közelébe férni,
mert meg rémített minden mit mondtam, pedig igaz.
Fáj, de mégis örülök, hisz bátran színed elé mertem állni,
még ha most könnycseppek is folynak le ajkaidon.
Harcos vagy, kitartó, erős, pont mit egy királynő a trónon,
de, mert magányos lelked megérintettem, könnycsepp van arcodon.
Egyszerű, őszinte ember vagyok, nem úgy, mint sok nagyúr,
de, emiatt nem lehetek melletted, mert nem vagyok más, csak egy trubadúr.
A kezdeményezést magamhoz vettem, hisz azt úgy szép,
ám de aki alulmaradt az nem volt más, csak pont én.
Kérlek, emlékem maradjon meg benned örökre,
még ha most könnycseppek is folynak arcodon közbe.
Teljesen magaddal ragadtál, és én nem tudtam ellene semmit tenni,
meg feledkeztem magamról, mert a szívem akart Veled szállni.
Ezek után nincs más hátra csak, hogy elbúcsúzzam Tőled örökre,
nem marad utánam más, csak e pár sor, és a könnyek, melyek arcodon folynak közben.
info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát.Elfogadom