Feltöltő: Gábor Antónia Értékelés: 0.12 Szavazatok száma: 183
Sodor az ár, sodor a bánat,
És a magány egyre csak támad.
Szememből a könny újra elárad,
Eszembe jutsz, s a szemem elfárad.
Fárad a szemem, lassan lecsukódik,
Álom a szemembe lassan befurkózik,
Szemem leragad, s újra velem vagy.
Édes, puha párnám szorongatva,
Reménykedem, reggelre te omlasz karjaimba.
Ámde az éj leple alatt
Valaki ágyam mellé látogat.
Neve nincs, de nem boldogság,
Nem más ő, mint a bánat s csalódottság.
Tudod, mikor reggelre felkeltem,
Sajnos, nem te voltál mellettem.
Szomorú lettem, s egyre csak néztem,
Vajon hova tűntél mellőlem?
Mikor reggelre kinyílt a szemem,
Sajnos, nem te voltál mellettem.
Az ágyamban egyedül,
Kispárnám szorongatva sírtam kegyetlenül.
S tudtam, többé már nem szeretsz,
Oly szerényen, oly lágyan, csak elfeledsz oly silányan.
info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát.Elfogadom