Sűrű fáktól lakott erdőbe tévedtem,
Tekintetem a füves földre szegeztem.
Kék színű szép virág nézett az arcomba.
Tőle tudtam meg, hogy a neve Ibolya.

Merthogy el ne hervadjon Ő, megöntöztem.
Lehajolva felemeltem, megöleltem.
Ne legyen szomorú, ajkait csókoltam.
Karcsú, szép teste remegett megadóan.

Szabad-e Tégedet rögtön meglocsolnom.

Részletek...          Dombi László